Most fáradtnak tűnnek a pillanatok,És szemedben szemem lassan merül el,De tudd, mégis, mert Veled vagyok,Elmém már nem harcol szívemmel. Melletted születtem, játszottunk,Játékunk önfeledt, gyermeki volt,Most felnőttként, hazudva harcolunk,A félelem szívünkbe kétséget…
Érted, Neked, Veled
2008.09.20. 16:48 VillonG
Szólj hozzá!
