Most fáradtnak tűnnek a pillanatok,
És szemedben szemem lassan merül el,
De tudd, mégis, mert Veled vagyok,
Elmém már nem harcol szívemmel.
Melletted születtem, játszottunk,
Játékunk önfeledt, gyermeki volt,
Most felnőttként, hazudva harcolunk,
A félelem szívünkbe kétséget olt.
Időnk és erőnk, tudom, hogy van,
A múlt a mienk, és jövőnk is lesz,
Ha szeretnéd, szeretném boldogan,
Hogy szíved szívemen legyen kereszt.
