Akasztófavirág

Ma csendben meghaltam.
A Mindenség lassan átvette
    Terhemet,
És némán zokogtam,
Ahogy tartottam fájón törékeny
    Lelkemet

Ma csendben meghaltál.
Láttam lassan lecsukódó
   Szemedet.
Feküdtem sírodon és
Álmomban fogtam hófehér
   Kezedet.
 

Most fáradtnak tűnnek a pillanatok,

És szemedben szemem lassan merül el,

De tudd, mégis, mert Veled vagyok,

Elmém már nem harcol szívemmel.

Melletted születtem, játszottunk,

Játékunk önfeledt, gyermeki volt,

Most felnőttként, hazudva harcolunk,

A félelem szívünkbe kétséget olt.

Időnk és erőnk, tudom, hogy van,

A múlt a mienk, és jövőnk is lesz,

Ha szeretnéd, szeretném boldogan,

Hogy szíved szívemen legyen kereszt.

Fuck...